Magyar szerkezettár

ó/elzárja

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ el ⊕ zár ⊕ ja[Prs.Def.3Sg]

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

I. hsz

1. a szóban forgó helytől távolodva, ill. onnan egy távolabbi helyre. elvitte, el egészen amoda.

2. (msz-szerűen) <távozásra, ill. eltávolításra való erélyes felszólításként.> el innen!; el vele!

3. ▸ el van

II. ik

1. vhonnan távolodva, ill. távolodást előidézve. elutazik, ellök. | a kiindulási ponttól egy távolabbi pontig jut(tat)va. elér, ellát, elküld [vmeddig]. | vhonnan vhova haladva, valaki, valami mellett elhaladva. elsuhan [előtte]. | <jelentéstömörítő igékben.> elkívánkozik, elijeszt.

2. valaminek az irányát, helyzetét, állapotát, tulajdonviszonyát megváltoztatva. elfordul, elkér, elad.

3. szét, ketté. elreped.

4. vhonnan szétterjedve, valamit egyre inkább betöltve. elborít, elhíresztel.

5. úgy távolodva vhova, ill. távolítva valakit, valamit, hogy ott már nem látható, nem érzékelhető. elsüllyed, eltitkol.

6. úgy, hogy valami teljesen elfogy v. elhasználódik. elissza [a vagyonát], elforr [a víz].

7. <mozzanatos cselekvés, történés megnevezésében, ill. a kezdő mozzanat kif-ére.> eldördül, elindul. | <ugyanez visszaható névm-os kapcsolatokban.> elneveti magát.

8. <a cselekvés, történés fokozódásának v. kiteljesedésének kif-ére.> elszegényedik.

9. <a cselekvés, történés befejeződésének, lezárulásának kif-ére.> elolvas, elvirágzik.

10. gyak. pejor <a cselekvés, történés túlzott mértékének kif-ére.> elhízik.

11. pejor <rossz eredménnyel végzett cselekvés megnevezésére.> elnevel, elír.

12. <tartós, folyamatos, ill. elaprózott cselekvés, történés megnevezésében.> elborozgat, eléldegél. | <annak kif-ére, hogy valaki, valami képes vmely (hosszabb) cselekvésre.> elálldogál; elgagyog [németül].

13. <a mondott cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> elhasonul.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> el-elbóbiskol.

[←elé ]

zár¹

ts (és tn) ige

1. <ajtót, fedelet, fiókot, ill. ezzel ellátott tárgyat> alkalmas szerkezettel csukott állapotában rögzít. kulcsra zárja a kaput; ▸ valakire, valamire zár | (t. n. is ) <kulcs, retesz stb. > rögzítő szerepében vhogyan működik. nehezen zár ez a kulcs.

2. tn <intézmény, üzlet stb. > működését, szolgáltatásait (aznapra v. hosszabb időre) megszünteti. a hó végén zárnak a színházak; mikor zár a trafik?

3. <embert, állatot, tárgyat> vhova elzár, bezár. börtönbe zár. | ▸ karjába karjaiba zár valakit | ▸ magába zár | ▸ magába, keblébe zár valamit | ▸ keblébe, szívébe zár valakit

4. <sort> szorossá, folytonossá tesz. | nyomda <magasnyomáshoz való formát> keretbe rögzít. | ▸ áramkört zár

5. befejez, bevégez. zárom levelemet; mikor zárjuk az idényt?

6. tn hézag nélkül beleillik valamibe, ráillik valamire. nem zárnak jól az ablakok.

[←zár² ]

zár²

1. szerkezet ablak, ajtó, fedél stb. csukott állapotban való rögzítésére. a szekrény zárja.

2. kat tűzfegyver zárszerkezete. | fényk fényképezőgép lencsenyílását a megvilágítás idejére szabaddá tevő szerkezet.

3. államig fertőzés (gyanúja) miatt elrendelt zárlat. | kat az ellenség feltartóztatására v. nemkívánatos személyek behatolásának meggátlására létesített akadály. műszaki zár.

4. jog ingóságok hiv. lefoglalása. ▸ zár alá vesz valamit | nem hiv vagyonra elrendelt zárlat.

5. nyelvt hangképző szerveknek olyan helyzete, amelyben elzárják a tüdőből áramló levegő útját. az ajkak zárja.

[←závár ]

ja[Prs.Def.3Sg]

____________________

utat

→ út ⊕ -t

út

1. a szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv. ▸ járt út ▸ elzárja az utat valami elől ▸ megtisztítja az utat valami számára ▸ utat tör | <nagyobb, forgalmas utcák nevében.> rákóczi út. | ▸ fel is út, le is út

2. az a vonal, pálya, amelyen valaki, valami halad(ni szokott). szárazföldi, vízi, légi út; a lövedék útja; ▸ szabad az út ▸ útban van ▸ valakinek az útját keresztezi

3. menés, járás, utazás. fél órai út; ▸ útban van

4. valaminek folyamata, lefolyása. a sors, a történelem útja; ▸ valaminek az útja el van zárva

5. cselekvés, viselkedés irányvonala, módja. a bűn, az igazság útja; helyes, helytelen úton jár; rossz útra visz, csábít valakit. | vmely cél felé haladó törekvés, folyamat iránya, módja. a boldogulás, a gyógyulás útja.

6. tervszerű eljárás, módszer. célravezető út; törvényes úton. | a gyakorlatban alkalmazott tudományos, műszaki eljárás. vegyi úton.

7. lehetőség valaminek elérésére, megoldására. utat(-módot) keres, talál valamire; új ut(ak)at nyit. ▸ kiadja valakinek az útját

[fgr]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

(mássalhangzóval kezdődő szó előtt) ( a )

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

____________________

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.